A Pál Utcai Fiúk 2019. októberében megjelent, „Igazán ez minden" című albuma.
Tizenegy év után jelentkezett új lemezzel a Pál Utcai Fiúk, a nyolcvanas évek elején alakult alterrock együttes. A banda az elmúlt években rendszeresen koncertezett, koncertjeiken évek óta játszottak új, a 2008-as Legelő megjelenése után készült számokat, az albumra azonban egész eddig várni kellett.
„Rengeteg összetevőt fel tudnék sorolni, hogy miért alakult ez így, de a legfontosabb oka valójában az, hogy bár jó régi zenekar vagyunk, mégsem a PUF-ból élünk. Többen zenélünk más bandákban, másoknak civil foglalkozásuk van, szóval a Pál Utcai Fiúk, bár fontos része, csak egy része az életünknek. Sok mindenre kell időt szakítani, miközben úgy nem lehet alkotni, hogy vannak üres húsz percek, fél órák, amikor összeülünk" - mondta a hosszú alkotófolyamatról Leskovics Gábor, a zenekar alapítója és vezetője. Szerinte ha lenne fél évük együtt, egy elhagyatott szigeten, nem is egy lemezt tudnának megcsinálni, így viszont „lopott időkből tudott megszületni ez az album".
A lemezen 14 dalt hallhatunk, ezeket, ahogy a zenekar előző lemezét is, Lecsó és a gitáros Molnár Balázs írta, közös munkáik és egyedül megírt számok egyaránt vannak rajta. A hangzásvilágról és a mondanivalóról Lecsó azt mondta: „A dalírásnál a zenekarban egy alapszabály van, már a kezdetektől fogva: ne a hangzás határozza meg a dalt, vagyis egy szál gitárral, vagy zongorával eljátszató legyen. Balázzsal mindketten így dolgozunk."
A hangszerelés viszont többféleképpen történhet, van amikor a szerző otthon számítógép segítségével lemodellezi a dalt, és így mutatja meg a többieknek, de sokszor csak egy akkordmenet és a hozzátartozó énekdallam van meg, ilyenkor a zenekar együtt öltözteti fel a dalt.
„Ennél a lemeznél sok olyan dal volt, amit évekig próbáltunk valahogy összerakni, de a végeredménnyel sokszor nem voltunk elégedettek. Nekünk is nagyon érdekes volt, mikor egy koncertajánlat hatására a meglevő darabokat szétszedtük és egy dobgép mellett elkezdtük a Balázzsal először csak ketten játszani őket, és talán a dobgép monotonitása miatt elkezdtek másképp működni a dalok."
Farkas Zoltán: ének, dob, melodine, metalofon, szintetizátor
Leskovics Gábor: ének, gitár, bass, szintetizátor
Molnár Balázs: gitár, ének, bendzsó, bass, mandolin, szintetizátor
Potondi Anikó: ének
Varga László: bass, ének
Albert Zoltán: szaxofon
Szücs Qka Krisztián: trombita, ének
