1970-ben jelent meg az Omega harmadik magyar nagylemeze, az Éjszakai országút. Korábbi albumaikhoz képest hangzása érettebb, keményebb, esetenként a progresszív rockhoz közelít. A dalok a korábbiaknál átlagosan hosszabbak és zeneileg is kiforrottabbak. Mivel az együttes előző két nagylemezével ellentétben ezen nem voltak úgynevezett slágerek, sokan nem is tartották olyan jónak, gyakran arra hivatkozva, hogy túl hamar jelent meg a 10000 lépés után. A dalok többségét szerző Presser Gábor értékelése szerint az album zeneileg előrelépés, de alábbhagyott a lendület.
Az Egy kis pihenő a szó legszorosabb értelmében véve nem dal, hanem a felvételi szünetben hallható zajok (lépések, cigarettára gyújtás, pohárzörgés, pénzcsörgés, ásítás) felvétele. Az albumot záró Vészkijárat érdekessége - a többször elhangzó barokkos orgonaszóló mellett -, hogy a tulajdonképpeni dal után Presser Gábor és Mihály Tamás előadásában (zongorán és csellón) a Ha én szél lehetnék feldolgozása hangzik el. Az Olyan szépen mosolygott és az Oh, Barbarella című dal kislemezen is megjelent. Ez volt az Omega utolsó nagylemeze, amit Presser Gábor és Laux József kiválása előtt vettek fel.
Az album borítóját Szász Endre tervezte.
Benkő László - fuvola, trombita, zongora, vokál
Kóbor János - ének
Laux József - dob, ütőhangszerek
Mihály Tamás - basszusgitár, cselló, vokál
Molnár György - gitár
Presser Gábor - ének, vokál, orgona, zongora
Dionesio Arzamendia - hárfa
Csuka Mónika - vokál